nyugszik 18:23-kor.
Holnap
NAPTÁR
GASZTRONÓMIA
Login Form
Tamási Áron - Csalóka szivárvány
Csalóka szivárvány Tamási Áronnak egy kevésbé ismert drámája. A darab főhőse Czintos Bálint, aki minden vágya ellenére, nem tanulhatott tovább, műveli a birtokot, de álmai nyugtalanítják, szeretne kitörni a paraszti világból, úr, bölcselő, tanult ember akar lenni. Szeretné, hogy szava legyen a faluban, és meg szeretné kapni egy olyan nőnek a kezét, aki az úri osztályhoz tartozik. A véletlen indítja meg képzeletét és bátorítja cselekvésre. Egykori barátja, Kund Ottó, bolyongó filozófus toppan a házba, akit Czintos hiába marasztal, öngyikos lesz, a gazda ruhájában örvénybe veti magát. Ebből szökken Bálint gondolata: megholt barátjának öltözetében eltűnik a házból és a faluból, hogy új életet kezdjen, hogy másik ember lehessen, majd visszatér barátja képében, akinek átveszi személyiségét, szerepkörét. Megpróbál felnőni a feladathoz, elkezd tanulni – igaz, csak a “b” betűig jut el a lexikonban, de megpróbálja a lehetetlent. A darab szimbolikus jelentése: aki átmegy a szivárvány alatt, az megkísérti az Istent, átveszi a szerepét, és önmaga kezdi intézni sorsát, ha ez megtörtént, akkor onnan már nagyon nehéz visszajönni, akkor vagy meghasonlás, vagy öngyilkosság következik. Kiderül, hogy a sorsunk adott, nem tudjuk megváltoztatni. Amikor pedig a főhős szeretne mindent visszaállítani az eredeti állapotba, ugyanolyannak lenni mint volt, az már nem megy, ez pedig tragédiát szül.
Tamási Áron - Csalóka szivárvány
Csalóka-e a szivárvány? Teszi fel gyönyörű művével nagy írónk, Tamási Áron a kérdést. S válasza az: Igen, csalóka!
Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerüen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamannyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: Bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt.
Még a dal is, melyet előadásunk mottójául is vettünk, ezt mondja:
“Szivárvány havasán / Felnőtt liliomszál / Nem szereti helyét / S el akar bujdosni / El akar bujdosni”
De el tudunk-e bujdosni? Van-e mód arra: megszökni a sosunk elől? Kilépni belőle? Tamási csupa szépség, csupa költészet műve azt súgja, mondja, majd ordítja, kiáltja: Nincs! Nincs!
Hogy nem menekülhetsz! Nem menekülhet senki! Sorsunkat, melybe beleszülettünk, vállalnunk kell. Harcolhatunk, küzdhetünk, sőt küzdenünk kell a jobbért, de azon belül: a lelkedet nem cserélheted ki! Mert csak így lehetsz hűséges magadhoz, s az egyenes úthoz.
Czintos Bálint megingott egy pillanatig, lelépett az egyetlen lehetséges útról, s fizetett, fizetnie kellett érte. Megrendítő tragédiája figyelmeztet hát rá: Önmagunkat vállalnunk kell! Ha nehéz, akkor is!
A “Pokolsár” Egyesület Színtársulata hívja Önöket, akik együtt vagyunk részesei ennek a “szép magyar sorsnak”, s örökösei hóban is viruló nyelvünknek, kultúránknak, hogy őrizzük féltve a lángot, mely meg is tart, s sorsunk igazságának kimondásával nemcsak megrendít, de fel is emel.
- Gazda József -
Szereposztás:
Czintos Bálint - Ferencz Botond
Kálmán, a fia - Tyiák Zoltán
Samu bácsi - Szász Attila
Rózs néni, a felesége - Tökbandi Rita
Aba, az unoka - Fejér Elõd
Tibád úr - Tökbandi Barna
Zsuzsanna - Ferencz Kinga
Kund Ottó - Ferencz István
Duka Vendel - Berecki Árpád
Viola, a felesége - Fejér Enikõ
Ibolyka, a lánya - Tyiák Erika;; Diaconu Monika
Virág úr - Kovács Zsolt
Fecseke, a postás - Kertész Péter
János, szolgalegény - Ferencz István
Berta - Madarasi Rita
Homály Szilveszter - Szántó István
Bálintka - Fejér Elõd
Súgó: Diaconu Mónika
Ügyelõ: Benedek Aladár
Technika: Ambarus Gábor
Rendezõ: Gazda József
A rendezõ munkatársa: Berecki Árpád
Támogatók: Pokolsár Egyesület, Kovászna Városi Önkormányzat, Kovászna Városi Mûvelõdési
