TÜNDÖKLIK-E JEROMOS?

Tamási legreálisabb darabja a Tündöklő Jeromos. Míg más „népi játékaiban” – mert így nevezi ő színpadi műveit – mesét sző a jó és a rossz harcáról, a fiatalok jogáról az élethez, a szerelemhez, a nagy veszteségek után az élet újrakezdésének nehéz szépségéről, a Hit gyönyörűségéről, a tehetség küzdelméről a vágyai megvalósításáért, arról, hogy önmagadat bármilyen körülmények között is vállalnod kell, és folytathatnánk a színpadi képletek sorát,   addig ebben a művében visszafog minden szárnyalást, minden olyan lehetőiséget, mely a valóság fölé emelkedésre adna alkalmat, s egy korjelenséget ír meg, a politikai szélhámosság ma is élő jelenségét. ”Éljen a nép! Éljen és sorakozzék az ő egyetlen vezére mögé, aki nagy lesz és erős, hogy naggyá és erőssé tehesse a népet is!” – írja és mondja Jeromos, írták és mondják az utóbbi évszázad hazug népbolondítói, a magukat megváltóknak beállító zsarnokok és tömeggyilkosok, s fizetett bérenceik. Itt is szembekerül hát a jó és a rossz, s hogy a jó győzhessen, ahhoz a gyermeki lélek tisztasága kell, s ennek a tisztaságnak a fényénél kibontakozó egyenes út is. Őriznünk kell hát önmagunkat, szembe kell szállnunk a rossz csábításával. Ez az egyetlen lehetőség, mely célhoz vezethet – üzeni az író. Tündöklik-e hát Jeromos? Ismételjük meg a kérdést. Nem ő, hanem Tamási költészete tündöklik, a szembeszegülés szépségének a megéneklése tündöklik mint a csillag az égen, annak a kimondása, hogy a kor viharai után „örvendeni akar a szív, s teremni a föld.”

- Gazda József -